elbeszél ige 1b

1. ts (tárgy n. is) ’〈hosszabb esemény(sor)t, történetet〉 szavakkal részletesen elmond vki, ill. 〈szöveg, írásmű〉 ábrázol, elmesél’ ❖ nem tsak kezében adtam nékie ſzollo levelét, ſőt hógy történt járáſomat is egészszen el beſzéllettem előtte (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 181) | az olvasó megenged, ha egy történetet elbeszélek (1817 Kazinczy Ferenc 7163003, 59) | [Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben] a drinápolyi tábort nem ugy vezeti elénk, mint már összegyűltet, hanem a gyülekezés mozzanatiban; elbeszél, a helyett hogy pusztán leirna (1859–1860 Arany János C6504, 352) | János evangéliuma a 13. részben elbeszéli, hogy Jézus utolsó vacsorája alkalmával sorra megmosta tanítványai lábát (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 294) | Elbeszélhetjük ugyanazt az eseményt különböző jellemű emberek modorában (szűkszavú, fecsegő, hencegő, komoly, vidám, óvatos stb.) (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 40) | A klasszikussá vált mű ugyanis Shakespeare drámáinak meséit tartalmazza gyerekek számára prózában elbeszélve (1998 Új Könyvek CD29).

1a. ’részletes leírással v. felsorolással bemutat vmit v. vkit’ ❖ Már ezen klſ ki-botſátatáſoknak hiſtoriája utánn el beſzéllem az változtatáſokat a’ mellye-tettem ezen munkámban nnn magám kezdetétl fogva (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, [)()(3v]) | Péter, franczia remete megjövén Jerusalembl, II. Orbán pápa eltt beszélte el a’ kereszténység állapattyát (1808 Virág Benedek 8522057, 159) | az volt ám a’ szép ruha, mindjárt elbeszélem, liliomszál, nefelejtskék (1819 Kisfaludy Károly 8242028, 248) | És nem tudom őt [ti. Melanie-t] elbeszélni nektek. Szőke volt a haja és könny volt a szemében és én nem láttam őt csak messziről (1903 Ady Endre C0537, 425) | Az Ószövetség elbeszéli, hogy építkezésre, városfalakhoz, határkőnek, emlékoszlopokhoz, oltárokhoz használták a követ (1989 S. Nagy Katalin 2039032, 101).

1b. (/kissé vál) ’〈érzését, gondolatát〉 szavakkal kifejezi, elmondja (vkinek)’ ❖ El-beſzélem tenéked ó Rózſa azt a’ bánatot, a’ melly engem lankaſz; mert gyakorta enyhléſt lél a’ fájdalom abban hogy a’ ſzívbl ajakiglan emelkedik (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Lemene 7463006, 316) | Kinek beszéljem el fájdalmimat? Ki hallgatand, ha kérve felkiáltok: Adjátok vissza férjemet Zarándot (1840 Vörösmarty Mihály 8524410, 376) | Most hagyjon el, barátom… nem vagyok képes elbeszélni, a mi elmémet foglalkoztatja (1905 Petelei István 8361002, 30) | Burke ugyanis olykor elbeszéli, belső tépelődésképpen, vagy valamely másik szereplővel folytatott dialógusában, miként vélekedik a világ dolgairól (1992 Sajó Sándor 2016042, 453).

2. ts (tárgyragos határozóval is) ’〈eseményt v. események sorát, történetet kép(pel), képsor(ral), ill. jelenetek sorával〉 ábrázol, bemutat’ ❖ [A szekrény] berakott díszének kereteit a jellemző Mária-Terézia-stílusú szalagos rajz, nemzetközi nevén „Bandelwerk” alkotja, ezen belül foglalnak helyet a kedves naívsággal elbeszélt figurális jelenetek, a ferencesek életéből vett mozzanatok (1941 Bárányné Oberschall Magda CD43) | A férfi főszereplő, Laci közelmúltját és jelenét elbeszélő rész már nem szerves része a történetnek, és visszavesz a film addig elért hatásából (1992 Gyürey Vera 2010007, 41) | Ez volt a század. 100 év történelme fotókban elbeszélve (1996 Új Könyvek CD29) | A magyar film akkor tarthat számot ismét a közönség érdeklődésére, ha olyan történeteket tudnak elbeszélni az alkotók, amelyek megérintik a nézőket (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. tn (/irod) ’huzamosabb ideig beszél (vmiről)’ ❖ elbeſzéll folyváſt a’ Követ idegen nyelven egy oráig-is; emez pedig, noha egy ſzavát ſem érté, viſzſza felel ismét egy oráig (1783 Molnár János C0290, 98) | a báró, ki azon müveltek sorába tartozik – kik három évig is el tudnak beszélni a nélkül, hogy egy szavok igaz legyen (1847 Czakó Zsigmond 8073003, 329) | ily helyen [ti. a nyári gyermekmenhelyen] elbeszélhet a tanitó napokig, nemhogy eredményt mutathatna fel, sőt kinevetik (1879 Ligárt János 8644001, 105) | az ilyenféle emberek, ha kettesben vannak egy lánnyal, órákig el tudnak beszélni az időjárásról (1956 Gyárfás Miklós 2005064, 667).

3a. tn (rég) ’huzamosabb ideig beszélget, társalog vkivel’ ❖ [a siket lány] a’ véle beſzéllknek ſzájjokra ’s ajjakaik mozdúláſaira figyelmezvénn, ollyan ſok ſzót meg-tanúlt, hogy azokból egy különös nyelvet formált magának, ’s igy egéſſz nap-is el-beſzéll azokkal, a’ kik az  nyelvénn tudnak (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289006, 181) | Ha összejön két szerető; Elbeszélnek végetlenül (1845 Petőfi Sándor CD01) | E gyermekies csiny végtelenül mulattatta Petőfit. Órákig elbeszéltünk róla (1881 Teleki Sándor 8474010, 42).

3b. ts ’〈(vmennyi) időt〉 beszéddel v. beszélgetéssel eltölt, ill. így elvesz vkitől’ ❖ Így az egész éjet, viradat feléig, Nyájasan ők együtt hamar elbeszélik (1849–1853 Arany János CD01) | a többi pajtás annak is megörült, hogy volt, a ki az üres időt elbeszélte tőlük (1857 Vas Gereben C4378, 234) | Ha nem vagy fáradt, szivesen elbeszélem veled az időt hajnalig (1882 Petelei István C3486, 63) | Csak nagyon röviden válaszolok, mert frakciótársaim elől nem akarom az időt elbeszélni (1996 Országgyűlési Napló CD62).

4. elbeszél vki v. vmi mellett tn ’a másik véleményét v. kérdését figyelmen kívül hagyva beszél, nyilatkozik vmiről’ ❖ Az emberek lényeges magatartása annyira elvont, hogy vagy egyetértés van köztük s akkor beszélgetésüknek erősen monológikus jellegük van [...], vagy pedig oly idegenek egymástól, hogy teljességgel egymás mellett beszélnek el (1948 Lukács György² 9405022, 226) | párhuzamos monológok hallgatói lettünk; mindenki mondja a magáét, és lényegében még akkor is elbeszél a másik mellett, ha látszólag feleletet fogalmaz (1995 Magyar Hírlap CD09) | miniszter úr pompásan elbeszélt a kérdés mellett (1997 Országgyűlési Napló CD62).

5. ts (irod) ’〈dolog, jelenség〉 elmond, elárul vmit vmiről’ ❖ a csecsemők között még kétszer annyi egészségest találnak, mint az iskolában. S e tagadhatatlan tény mindent elbeszél arról, hogy mit jelent a „gyermekkor” a mélyrétegekben (1937 Féja Géza 9138003, 96) | Egy-egy fa, mit sétán az ember ér, a táj lelkéről sokat elbeszél (1980 e. Fodor András ford.–Auden 9148029, 148).

5a. (irod) ’〈emberi szem érzést, gondolatot〉 híven kifejez, tükröz’ ❖ Szól a szem, bár hallgat a száj, Elbeszéli, belől mi fáj (1828 Kazinczy Ferenc CD01) | A vándor-dalnok hallgatott; De a szem híven elbeszél Sok titkos, mély gondolatot (1853 Tompa Mihály CD01).

6. ts (nyj) ’szándékától eltérít, lebeszél vmiről vkit’ ❖ Beszélje el a[z elcserélt] háztul valahogy [az uramat] (1906 Gárdonyi Géza C1844, 172) | A kérő is szokott bajba kerülni, mert a legjobban indult házasság is abban marad az asszonyok nyelve miatt, akik elbeszélik a legényt, mivel mindegyik a saját lányának szeretné megszerezni (1934 Kiss Lajos¹ C5226, 225).

7. ts (biz) ’〈pénzösszeget〉 telefonbeszélgetéssel elkölt’ ❖ A kedvezményt úgy lehet a legjobban kihasználni, ha – a megemelt díjból legalább 750 forintot elbeszélnek (2000 Magyar Hírlap CD09).

8. ts (kissé rég) ’megállapodás végett részletesen megbeszél vkivel vmit’ ❖ [Orfenill és Atyám] el-beszéllék Férjhez menetelem, mellyre magamat rá vevék (1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.–Fenouillot C4550, 26) | Midőn a Tzömök Magyart festetni akartuk, előre elbeszélltük előtte, kit fog festeni (1810 Vitkovics Mihály C2561, 133) | Ahogy ezt [ti. hogy még nem megyünk haza] elbeszéltük Bolhával ketten, a tarisnyát visszabogoztam a puska csövire (1932 Tamási Áron 9701004, 124).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elbeszél ige 1b
1. tárgyas (tárgy n. is)
〈hosszabb esemény(sor)t, történetet〉 szavakkal részletesen elmond vki, ill. 〈szöveg, írásmű〉 ábrázol, elmesél
nem tsak kezében adtam nékie ſzollo levelét, ſőt hógy történt járáſomat is egészszen el beſzéllettem előtte
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
az olvasó megenged, ha egy történetet elbeszélek
(1817 Kazinczy Ferenc)
[Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben] a drinápolyi tábort nem ugy vezeti elénk, mint már összegyűltet, hanem a gyülekezés mozzanatiban; elbeszél, a helyett hogy pusztán leirna
(1859–1860 Arany János)
János evangéliuma a 13. részben elbeszéli, hogy Jézus utolsó vacsorája alkalmával sorra megmosta tanítványai lábát
(1928 TolnaiÚjLex.)
Elbeszélhetjük ugyanazt az eseményt különböző jellemű emberek modorában (szűkszavú, fecsegő, hencegő, komoly, vidám, óvatos stb.)
(1953 Márki János–Koncz Endre)
A klasszikussá vált mű ugyanis Shakespeare drámáinak meséit tartalmazza gyerekek számára prózában elbeszélve
(1998 Új Könyvek)
1a.
részletes leírással v. felsorolással bemutat vmit v. vkit
Már ezen klſ ki-botſátatáſoknak hiſtoriája utánn el beſzéllem az változtatáſokat a’ mellye-tettem ezen munkámban nnn magám kezdetétl fogva
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Péter, franczia remete megjövén Jerusalembl, II. Orbán pápa eltt beszélte el a’ kereszténység állapattyát
(1808 Virág Benedek)
az volt ám a’ szép ruha, mindjárt elbeszélem, liliomszál, nefelejtskék
(1819 Kisfaludy Károly)
És nem tudom őt [ti. Melanie-t] elbeszélni nektek. Szőke volt a haja és könny volt a szemében és én nem láttam őt csak messziről
(1903 Ady Endre)
Az Ószövetség elbeszéli, hogy építkezésre, városfalakhoz, határkőnek, emlékoszlopokhoz, oltárokhoz használták a követ
(1989 S. Nagy Katalin)
1b. (/kissé vál)
〈érzését, gondolatát〉 szavakkal kifejezi, elmondja (vkinek)
El-beſzélem tenéked ó Rózſa azt a’ bánatot, a’ melly engem lankaſz; mert gyakorta enyhléſt lél a’ fájdalom abban hogy a’ ſzívbl ajakiglan emelkedik
(1790 Kazinczy Ferenc ford.Lemene)
Kinek beszéljem el fájdalmimat? Ki hallgatand, ha kérve felkiáltok: Adjátok vissza férjemet Zarándot
(1840 Vörösmarty Mihály)
Most hagyjon el, barátom… nem vagyok képes elbeszélni, a mi elmémet foglalkoztatja
(1905 Petelei István)
Burke ugyanis olykor elbeszéli, belső tépelődésképpen, vagy valamely másik szereplővel folytatott dialógusában, miként vélekedik a világ dolgairól
(1992 Sajó Sándor)
2. tárgyas (tárgyragos határozóval is)
〈eseményt v. események sorát, történetet kép(pel), képsor(ral), ill. jelenetek sorával〉 ábrázol, bemutat
[A szekrény] berakott díszének kereteit a jellemző Mária-Terézia-stílusú szalagos rajz, nemzetközi nevén „Bandelwerk” alkotja, ezen belül foglalnak helyet a kedves naívsággal elbeszélt figurális jelenetek, a ferencesek életéből vett mozzanatok
(1941 Bárányné Oberschall Magda)
A férfi főszereplő, Laci közelmúltját és jelenét elbeszélő rész már nem szerves része a történetnek, és visszavesz a film addig elért hatásából
(1992 Gyürey Vera)
Ez volt a század. 100 év történelme fotókban elbeszélve
(1996 Új Könyvek)
A magyar film akkor tarthat számot ismét a közönség érdeklődésére, ha olyan történeteket tudnak elbeszélni az alkotók, amelyek megérintik a nézőket
(1996 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan (/irod)
huzamosabb ideig beszél (vmiről)
elbeſzéll folyváſt a’ Követ idegen nyelven egy oráig-is; emez pedig, noha egy ſzavát ſem érté, viſzſza felel ismét egy oráig
(1783 Molnár János)
a báró, ki azon müveltek sorába tartozik – kik három évig is el tudnak beszélni a nélkül, hogy egy szavok igaz legyen
(1847 Czakó Zsigmond)
ily helyen [ti. a nyári gyermekmenhelyen] elbeszélhet a tanitó napokig, nemhogy eredményt mutathatna fel, sőt kinevetik
(1879 Ligárt János)
az ilyenféle emberek, ha kettesben vannak egy lánnyal, órákig el tudnak beszélni az időjárásról
(1956 Gyárfás Miklós)
3a. tárgyatlan (rég)
huzamosabb ideig beszélget, társalog vkivel
[a siket lány] a’ véle beſzéllknek ſzájjokra ’s ajjakaik mozdúláſaira figyelmezvénn, ollyan ſok ſzót meg-tanúlt, hogy azokból egy különös nyelvet formált magának, ’s igy egéſſz nap-is el-beſzéll azokkal, a’ kik az  nyelvénn tudnak
(1793 Segesvári István ford.Derham)
Ha összejön két szerető; Elbeszélnek végetlenül
(1845 Petőfi Sándor)
E gyermekies csiny végtelenül mulattatta Petőfit. Órákig elbeszéltünk róla
(1881 Teleki Sándor)
3b. tárgyas
(vmennyi) időt〉 beszéddel v. beszélgetéssel eltölt, ill. így elvesz vkitől
Így az egész éjet, viradat feléig, Nyájasan ők együtt hamar elbeszélik
(1849–1853 Arany János)
a többi pajtás annak is megörült, hogy volt, a ki az üres időt elbeszélte tőlük
(1857 Vas Gereben)
Ha nem vagy fáradt, szivesen elbeszélem veled az időt hajnalig
(1882 Petelei István)
Csak nagyon röviden válaszolok, mert frakciótársaim elől nem akarom az időt elbeszélni
(1996 Országgyűlési Napló)
4. elbeszél vki v. vmi mellett tárgyatlan
a másik véleményét v. kérdését figyelmen kívül hagyva beszél, nyilatkozik vmiről
Az emberek lényeges magatartása annyira elvont, hogy vagy egyetértés van köztük s akkor beszélgetésüknek erősen monológikus jellegük van [...], vagy pedig oly idegenek egymástól, hogy teljességgel egymás mellett beszélnek el
(1948 Lukács György²)
párhuzamos monológok hallgatói lettünk; mindenki mondja a magáét, és lényegében még akkor is elbeszél a másik mellett, ha látszólag feleletet fogalmaz
(1995 Magyar Hírlap)
miniszter úr pompásan elbeszélt a kérdés mellett
(1997 Országgyűlési Napló)
5. tárgyas (irod)
〈dolog, jelenség〉 elmond, elárul vmit vmiről
a csecsemők között még kétszer annyi egészségest találnak, mint az iskolában. S e tagadhatatlan tény mindent elbeszél arról, hogy mit jelent a „gyermekkor” a mélyrétegekben
(1937 Féja Géza)
Egy-egy fa, mit sétán az ember ér, a táj lelkéről sokat elbeszél
(1980 e. Fodor András ford.Auden)
5a. (irod)
〈emberi szem érzést, gondolatot〉 híven kifejez, tükröz
Szól a szem, bár hallgat a száj, Elbeszéli, belől mi fáj
(1828 Kazinczy Ferenc)
A vándor-dalnok hallgatott; De a szem híven elbeszél Sok titkos, mély gondolatot
(1853 Tompa Mihály)
6. tárgyas (nyj)
szándékától eltérít, lebeszél vmiről vkit
Beszélje el a[z elcserélt] háztul valahogy [az uramat]
(1906 Gárdonyi Géza)
A kérő is szokott bajba kerülni, mert a legjobban indult házasság is abban marad az asszonyok nyelve miatt, akik elbeszélik a legényt, mivel mindegyik a saját lányának szeretné megszerezni
(1934 Kiss Lajos¹)
7. tárgyas (biz)
〈pénzösszeget〉 telefonbeszélgetéssel elkölt
A kedvezményt úgy lehet a legjobban kihasználni, ha – a megemelt díjból legalább 750 forintot elbeszélnek
(2000 Magyar Hírlap)
8. tárgyas (kissé rég)
megállapodás végett részletesen megbeszél vkivel vmit
[Orfenill és Atyám] el-beszéllék Férjhez menetelem, mellyre magamat rá vevék
(1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.Fenouillot)
Midőn a Tzömök Magyart festetni akartuk, előre elbeszélltük előtte, kit fog festeni
(1810 Vitkovics Mihály)
Ahogy ezt [ti. hogy még nem megyünk haza] elbeszéltük Bolhával ketten, a tarisnyát visszabogoztam a puska csövire
(1932 Tamási Áron)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások