eléfánt (3A1) l. elefánt
elefánt fn és mn 3A1 eléfánt (rég) , éléfánt (rég)
I. fn
1. (Áll is) ’hatalmas testű, szürke v. szürkésbarna színű, ormányos szárazföldi emlős’ ❖ nem szóllok én most más dolgokról, A’ nagy Czethalakról, vagy Éléfántokról (1774 Vesmás Márton C4461, 14) | Az Eléfánt. Ez az Állat minden egyéb földi Álatok köztt legnagyobb (1798 Sándor István 7287081, 5) | 80 000 gyalog, 20 000 lovag sereggel s 37 elephántokkal rohant Hannibal az Alpesekről Itáliára (1825–1827 Kossuth Lajos CD32) | Az embernek kilenc hónapra van szüksége, hogy megérjen a világra, az elefántnak másfél esztendőre (1942 Márai Sándor 9421001, 159) | egy elefánt az ormányával lespriccel egy kislányt (1984 Vikár György 1164003, 135).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈az ilyen állatok fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Elephas. Elefánt (1780 Molnár János C3200, 63) | Elefánt (Elephas […]), az orrmányos emlősök (Proboscidea) rendjébe s az elefántfélék (Elephantidæ) családjába tartozó állatnem (1893 PallasLex. CD02) | Az elefántfélék családjába két nem tartozik, s ezek mindegyikének egy-egy faja ismert: az indiai elefánt (Elephas maximus), valamint az afrikai elefánt (Loxodonta africana) (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 311).
2. (jelzőként is) ’〈olyan személy megnevezéseként, aki viselkedésével v. vmely (vélt) tulajdonságával erre az emlősállatra emlékeztet〉’ ❖ Maga nem jár sem kocsmába, sem kávéházba, maga nem iszik, nem dohányzik és nem kártyázik, magának mindenki adós, maga senkinek sem, maga jámbor, maga szemérmetes, maga elefánt (1850 Pesti Röpívek C1517, 30) | A lány a [szemtelen] fiatalembert is meglegyinti. – Pardon! Tévedni tetszik, én nem vagyok szúnyog. – Az nem. De ... maga egy elefánt. – Elefánt? Köszönöm. Kezit csókolom. Köszönöm (1934 Nagy Lajos 9472007, 101) | kérlek szépen, egyszer csak berontott az osztályra a Zöldi meg az elefánt udvaros, Bács vagy hogy hívják (1989 Bólya Péter 1023008, 164).
3. ’szerelmesek társaságában tartózkodó felesleges, ill. csak az illendőség, a látszat kedvéért ott levő személy’ ❖ [a fogadatlan prókátorok] a szerelmeseket nyaggatják, s néha akaratjuk ellen olly dicső elefántok, hogy az Advinent úr menageriájába gyönyörűen beillenének (1845 Jósika Miklós C2390, 196) | [Vente] csak elefánt volt eddig, vagy legalább úgy tekintették (Gyengő hozta el magával néhanapján), hanem egyszer, két nappal azután, ahogy a szolgabíró ott járt, nagyban feléje fordult a Tóthné érdeklődése és figyelme (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Én vagyok a postillon d’amourjuk [= szerelmi postásuk] és én szoktam jelen lenni találkozásaikon… – Szóval ön az „elefánt”? (1927 Szini Gyula CD10).
3a. (rég) ’társaságban másokhoz csapódó, kül. magányos hölgyeket szórakoztató személy’ ❖ Láttam most, hogy Horváthné egészen isolirozva ül, mellé ültem tehát, hogy legyen elephantja (1841 Slachta Etelka CD52) | egy csoport jókedvű fiatal enyelgett a vidám leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse (1853 Jókai Mór CD18) | [Mariette] leányát ügyesen elfoglaló elefántot talált, s így intimen beszélhet miniszterével még akkor is, ha nincsenek egyedül (1887 Justh Zsigmond C2461, 77).
4. (rég, ritk) ’elefántcsont mint anyag’ ❖ Tedd a’ fz-fa hamuját igen ers venyege hamu lúgba, és az illyen lúgban mind addig fzd a’ meg-sárgúlt elefántot, még ſzép fejér léſzen (1796 Veres Mihály ford. C4409, 22).
II. mn (összetétel előtagjaként is) (rég, ritk)
’ebből készült 〈tárgy〉’ ❖ [a haj] mindjárt a’ következendő nap az elefánt fésüvel kifésültessen (1830 Némethy József ford. 8333001, 11) | [Horgán] terhét kibocsáttya kezébül, S ez foly alá, s elefánt nyergébül teste kifordul (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 330).
UB: -bika, -borjú, -csorda, -ház, -vadászat.
ÖU: tengeri~.
ÖE: ~agyar, ~ormány, ~temető, ~vadász.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.