elmorzsol ts ige 1a 

1. ’addig morzsol vmit (vmivel), amíg szét nem mállik, apró darabokra szét nem esik’ ❖ Márvány-mosárban morsold-el [a szerveket] (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck C3572, 25) | [a] száraz menta-levendula kötegről egy csípetnyit az érkezők orra alatt két tenyere között elmorzsol (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Egy bogarat morzsolt el az ujjával (1955 Tatay Sándor 9704002, 231) | Erjesztőképessége megőrzésére a kovászmagot megszárítva, egy darabban vagy elmorzsolva tárolták (1997 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈kukoricát〉 addig morzsol, míg az összes szemet le nem morzsolja a csőről’ ❖ [a kukoricából] elővesz öt-hat csövet, s azokból elmorzsol egyet, leteszi, akkor felveszi a másik csövet, majd a harmadikat (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

1b. (Konyha) ’ujjaival, tenyerével morzsolva összedolgoz vmit vmivel’ ❖ A gyúrótáblán a zsírral elmorzsoljuk a lisztet, a közepébe mélyedést vájunk, beleöntjük a megkelt élesztőt (1986 Frank Júlia et al. CD19) | A szétforgácsolt margarint elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a reszelt sajtot (1994 Frank Júlia CD19).

1c. ’〈vmely (természeti) erő〉 szétmállaszt vmit’ ❖ A’ borsó, melly híres a’ Ciceró névrl, ’S kedves nemz-magot gyújtó öſztönérl, Követ el-mor’soló titkos erejérl, Ha verhenys ſzín ditsértetik errl (1797 Veszelszki Antal 7375001, 161) | A’ víz maga vizellet hajtó ereje ſzerént elakarván [!] a’ követ morsolni, a’ vesékre, és hójagra való ers, de haſzontalan tódúlásával könnyen a’ vizellet mühejében halálos görtsöt okozhat (1800 Nyulas Ferenc C3341, 28) | a hajdani büszke várnak semmi, vagy igen csekély maradványára talál. Az idő elmorzsolta azt (1873 Orbán Balázs CD22) | a geológiai erőkre gondolok, amelyek a hegyek nagy tömbjéből lerepesztették, lehordták, elmorzsolták [a talajt] (1940 Németh László² 9485012, 132).

2. (vál) ’(szakadatlanul érvényesülő, alig észrevehető) hatásával lassan, fokozatosan tönkretesz vkit, ill. megsemmisít vmit’ ❖ a’ Város’ építésérl, ’s annak els lakosiról homályba vagyunk; a’ Tudósítások elmorsolják egymást (1807 Farkas Ferenc ford. C1695, 56) | ’s hiszek istenben, hogy ezen kis opera-csetepaté sem fog elmorzsolni (1839 Bajza József C0721, 12) | Ez európaibb kérdés, sem mint higye valaki, hogy erkölcsi és szellemi túlnyomóságánál fogva az önállóságra immár megért Magyarországot elmorzsolni hagynák, már csak azért sem, mivel könnyebb a meglevőt gyámolítani, mint újat teremteni, és aztán fentartani (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az okoskodásnak az álérveket elmorzsoló ereje (1910 Halász Imre CD10) | A regényhős, Fabulya valaha költő, később zugkönyves, hipochonder, négy feleséget elmorzsoló parazita, öntörvényűen szívós (2000 Új Könyvek CD29).

3. (rég) ’〈ételt, italt〉 apránként elfogyaszt’ ❖ De én minden reggel két Butelliával szoktam el-morzsolni, és még ma szerentsétlenségemre józan vagyok (1792 Szomor Máté ford. C2990, 28) | Olivér alig volt egy negyed óráig az árvák intézetének falai között s alig morzsolá el a második darab [vajas] kenyeret, midőn Bumble ur [visszatért] (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 20) | Elmorzsolták a rossz ebédet és a napi teendők halmaza leöblitette a kellemetlen intermezzo nyomait (1883 Rózsaági Antal C3644, 177) | A férfiak az alatt elmorzsoltak egy kupicza ó-szilvóriumot (1898 Jókai Mór C2331, 144).

4. (vál) ’〈könnycseppet〉(észrevétlenül,) apró mozdulattal (ujjaival) letöröl’ ❖ Koszorút elő!… morzsoljuk el könyűnket: Az istenülés perci már ezek! (1860 Arany János 8014101, 295) | [Henry] néhány őszinte könyet elmorzsolt deres szakállában (1915 Krúdy Gyula C5205, 70) | [Ronald Reagan] nem restellt egy könnyet elmorzsolni a szemében a Libanonban elesett amerikai katonák koporsóinál vagy a Challenger-űrhajó katasztrófájánál elpusztult személyzet temetésén (1994 Magyarics Tamás CD17).

5. (vál) ’halkan, gépiesen elmond vmit’ ❖ azt hiszi, hogy a katolikus pap megbocsátja vétkeit, mihelyt bizonyos meghatározott számú miatyánkját elmorzsolja (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | A másik úr is megmondta a nevét: de azt úgy elmorzsolta a fogai között, hogy az az amabilis konfúzióban [ti. kellemes hangzavarban] elenyészett (1892 Jókai Mór CD18) | A megszégyenített autós legyint, a bajusza alatt elmorzsol egy halk káromkodást, és odébb áll (2000 Magyar Hírlap CD09).

6. (rég v. nyj) ’〈vmennyi időt〉(kedvetlenül,) tétlenül eltölt’ ❖ fertelmes egy vétek, […] hogy annyi szép időt csak ugy hanyatt-fekve morzsolnak el (1851 A Falu Könyve C1667, 5) | Mily következetlen önmagával az olyan, ki majd Istennél hosszu életért könyörög, majd száz meg száz dologba fog azért, hogy pár órát elmorzsolhasson életéből (1863 Szépfalvi Ö. Ferenc C3387, 364).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. morzsol; ÉKsz.; ÚMTsz.