értelmező mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → értelmez.
II. mn 1C (Nyelvt)
1. (tulajdonnév részeként is) ’szavak, kifejezések értelmezését tartalmazó 〈szótár, szójegyzék〉, ill. olyan 〈egynyelvű szótár(típus)〉, amelynek fő feladata a szavak, kifejezések jelentéseinek feltárása és kifejtő magyarázata, valamint használatának bemutatása’ ❖ Jaeger-kappe: „urasági vadászok számára készült sapka.” Nem hisszük, hogy Czuczor hosszabb tételekben fog beszélni értelmező szótárában (1846 Hetilap CD61) | ezen magyarázó és értelmező szótár kiadója valamelyik magyarúl nem értő gyulafehérvári idegen tanár (Bisterfeld vagy Piscator?) volt (1872 Szabó Károly CD57) | A kakasdi székelység társadalmi körülményeiről szóló I. rész Dégh Linda mértéktartását dicséri, ehhez azonban Marót Károly szükségesnek látott volna egy értelmező szójegyzéket is (1956 Katona Imre C5347, 646) | A dokumentum – a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint – valamely tényt, állítást igazoló hiteles, írásos, vagy tárgyi bizonyíték (pl. okirat, kézirat, nyomtatvány, fénykép), illetve az ebben foglalt bizonyító (erejű) adat (1972 Kertész Imre¹ 1079001, 99) | A készülő Bánk bán-szótár értelmező típusú írói szótár, amely feldolgozza a dráma teljes szóanyagát, értelmezi a címszavakat, közli az előfordulás számát, esetleges változatait, tartalmaz nyelvhasználati és stilisztikai minősítést is (1991 Beke József C6042, 316) | Az ötvenes években újpesti famunkás nagyapámtól hallottam először a sztrájk szót, igaz, ő „sztrejk”-nek mondta, a régi értelmező szótárunkban pedig strike-nak volt írva (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. ’Mondatrész megnevezésében.’
2a. • értelmező határozó ’határozói értékű szó(szerkezet), amely egy határozóval kifejezett körülményt utólag pontosít, kifejt’ ❖ [Simonyi Zsigmond] csupán az értelmezőről szóló fejtegetéseinek függelékeként, jegyzetben […] tesz említést a „határozó alakú értelmezőről” (őszi idő a javából) és az „értelmező határozóról” (benn a házban; ill. de bánja, nagyon ám, a lovagi törvény) (1960 Rácz Endre C6011, 493) | Ugyancsak a viszonyjelölés különbözőségéről van szó a korábban már említett értelmező határozók körében: Bécsbe, a főpostára; fent, a dombon (2000 Balogh Judit C6282, 456) | az értelmező határozót pedig részemről nem az értelmezők, hanem a határozók között helyezem el (2001 Dér Csilla Ilona C7181, 78).
2b. • értelmező jelző ’főnév v. főnévi névmás után álló jelzői értékű szó(szerkezet), amely az alaptagban megjelölt dolgot rendsz. minőségi, mennyiségi jellemzőjének, birtokosának v. a vele azonosított dolognak a megnevezésével utólag kifejti, pontosítja v. azonosítja’ ❖ Idegenszerűség az infinitivust értelmező jelzőnek használni főnév mellett: […] a vágy uj földeket látni (neue länder zu sehn), a képesség ilyen uj dolgokat fölfogni (1879 Simonyi Zsigmond C5946, 211) | A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p. Hol Mátyás, az igazságos? (1895 PallasLex. CD02) | [A Barbárok című novellában Móricz] hőseinek lelkiállapotába helyezkedve – öntudatosan vagy öntudatlanul – a pusztai barbár nyelvtan szerint nem egyezteti az értelmező-jelzőt az előtte álló szóval és ezt írja, amit kijavítani hiba volna: „Elszáradt, régi nyomok, kéthetes.” (1932 Kosztolányi Dezső CD10) | Az értelmező jelzőnek két fő típusa van: a minőség- (mennyiség-, illetőleg birtokos) jelzőnek megfelelő értelmező jelző és az azonosító értelmező jelző (1963 Szemere Gyula C5903, 116) | Az értelmezőnek jelzőként való megítélése és a jelzőkhöz való besorolása ellen szól mindenképpen az a tény, hogy az értelmezőknek csak egyik fajtája, a jelzőknek megfelelő értelmezőtípusok nevezhetők értelmező jelzőknek (2000 Balogh Judit C6282, 453).
III. fn 1C
1. ’vminek az értelmezését adó, végző v. azzal foglalkozó személy’ ❖ elfogult, és ha nem vakoskodó is, de bizonyosan hűtlen ’s tisztének határain túl kalandozó azon értelmező, ki irójának értelme helyett saját nézeteit, ’s korának színeit mutogatja (1839 Figyelmező C0153, 354) | tudós értelmezői szerint [Baudelaire], nem is mindig eredeti, nem is mindenkor tökéletes: Az albatrosz-t, az antológiáknak ezt a kényeztetett kedvencét, akármelyik jobb kortársa, Hérédia, esetleg Sully-Prudhomme is megírhatta volna (1975 Gyergyai Albert 9202002, 67) | a hermeneutika éppen a dialógus, a múlt és a jelen, a szöveg és az értelmező közti párbeszéd, lényegi összetartozásuk fölismerésében látja az igazság fölmutatásának biztosítékát (1990 Újlaki Gabriella 2029019, 564).
2. (Nyelvt) ’〈azon mondatrész kategóriájának megnevezéseként, amely vmely mondatrész után állva a megjelölt dolgot, viszonyt stb. kifejti, pontosítja v. azonosítja, kül. az értelmező jelző〉’ ❖ Két egymást követő jelző, határozó főnév és értelmező közt taghatár van: „Jézus, nagy, felségös kéncs – kinél szebb és jobb nincs.” (1940 Németh László² 9485059, 12) | A jelzők közé szokás sorolni az értelmezőnek bizonyos fajtáját is: […] Almát hozott, hármat; Beszéltem Kováccsal, az elnökkel (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A birtokos jelzőnek megfelelő értelmező pedig a birtokos utólagos hozzátoldásával értelmezi a jelzett szót: Elkértem a könyvet, Jóskáét (2000 Balogh Judit C6282, 452).
Sz: értelmezői, értelmezős.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.