fágy ts ige 2a8 (nyj)fád

1. ’〈kötelet, hálót stb.〉 felteker, összegöngyöl(, és ilyen módon összeszed) vki’ ❖ Fádni: maga felé ſzedni, húzni, p. o. a’ kötelet (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, [503]) | Fád, cs. kötelet, láncot, fonalat összehúz; fádni a terjesztett hálót (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 343) | fágy: göngyölít, fölgöngyölget. „A korsó kötelit a keze szárára fölfágygya […]” (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 47) | Fágy, fölfágy: Halason mindennapos szó: göngyölít; pld. a kezére felfággya a fáslit v. korsó kötelét. […] Fággya a hálót: feji a hálót befelé a hajóba (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 269) | Fággya kē a kargyára (tekerje fel karjára a zsinórt)! (1952 Ormánysági szótár C6860, 141) | fágy: 1. halászati műszó; jelentése: nagyméretű kerítőhálót a csónakban rétegesen elrendez, kivetésre előkészít. […] A fágy egyébként eléggé elszigetelt nyelvi jelenség: csak a balatoni és – fád […] alakban – a dunai halászok ismerik (1979 NéprajziLex. CD47).

2. (átv is) ’〈marha a takarmányt〉 szájába kanyarítva eszi’ ❖ [„]Csak úgy fágyta az ökör a szénát!” (sodorintja a nyelvivel befele). „Fágygya az ételt, mint valami marha” (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 47) | A jószág fággya a szénát: sodorintja a nyelvével (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 269) | Csakúty fágyi a szénát (a tehén: mohón sodorintja be nyelvével) (1952 Ormánysági szótár C6860, 141).

ÖU: fel~.

Sz: fágyaték.

Vö. CzF. fád, ~; TESz.; ÚMTsz.

fágy tárgyas ige 2a8 (nyj)
fád 2a8
1.
〈kötelet, hálót stb.〉 felteker, összegöngyöl(, és ilyen módon összeszed) vki
Fádni: maga felé ſzedni, húzni, p. o.példának okáért a’ kötelet
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Fád, cs.cselekvő ige kötelet, láncot, fonalat összehúz; fádni a terjesztett hálót
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
fágy: göngyölít, fölgöngyölget. „A korsó kötelit a keze szárára fölfágygya […]
(1894 Magyar Nyelvőr)
Fágy, fölfágy: Halason mindennapos szó: göngyölít; pld.például a kezére felfággya a fáslit v.vagy korsó kötelét. […] Fággya a hálót: feji a hálót befelé a hajóba
(1914 Magyar Nyelvőr)
Fággya kē a kargyára (tekerje fel karjára a zsinórt)!
(1952 Ormánysági szótár)
fágy: 1. halászati műszó; jelentése: nagyméretű kerítőhálót a csónakban rétegesen elrendez, kivetésre előkészít. […] A fágy egyébként eléggé elszigetelt nyelvi jelenség: csak a balatoni és – fád […] alakban – a dunai halászok ismerik
(1979 NéprajziLex.)
2. (átv is)
〈marha a takarmányt〉 szájába kanyarítva eszi
[„]Csak úgy fágyta az ökör a szénát!” (sodorintja a nyelvivel befele). „Fágygya az ételt, mint valami marha”
(1894 Magyar Nyelvőr)
A jószág fággya a szénát: sodorintja a nyelvével
(1914 Magyar Nyelvőr)
Csakúty fágyi a szénát (a tehén: mohón sodorintja be nyelvével)
(1952 Ormánysági szótár)
ÖU: felfágy
Sz: fágyaték
Vö. CzF. fád, ~; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások