favágító mn és fn (nyj)

I. mn

1. ’az a 〈felállított farönk, fatuskó〉, amelyen a tűzifának való fát hasogatják, aprítják’ ❖ [Miska] megtámasztotta a fejszéjét a favágító tönkőhöz (1908 Móricz Zsigmond C3231, 58) | Aki Luca-széket csinált és a templomból már haza fut, kerülje meg a házat háromszor, majd álljon fel a favágító törzsökre, akkor nem jön utána a boszorkány (1948 Vajkai Aurél C6432, 67) | favágó tuskó: […] 3. [adatközlő] favágittó tuskó, aprittó tuskonak is mongyák; 4. [adatközlő] favágito tuskò, tőke (1983 Magyar Nyelv C5923, 474).

2. (az ott tárolt,) tűzifának való faanyag megfelelő nagyságú darabokra fűrészelésére, ill. tűzifává hasogatására haszn. 〈hely v. építmény〉’ ❖ favágító hely (1881 Magyar Nyelvőr C5948, 10) | [Kölcsén a lányok, hogy megtudják ki lesz a férjük,] András-este a favágítóhelyen kendermagot szórnak szét, mondván: „András, András, kendert vetek, adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyüvöm fel!” (1928 Szendrey Zsigmond C6939, 33) | [–] Ott van a favágító szín […]. – Menjen oda és vágjon fát (1932 Pesti Napló febr. 21. C8710, 33).

II. fn

1. ’tűzifa hasogatásakor haszn. farönk, favágó tőke’ ❖ Favágitó, der Hackklotz (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 88. hasáb) | favágituó: fa tuskó, melyen fát aprítnak (1886 Magyar Nyelvőr C5952, 431) | Rátenni a [tyúk] nyakát a favágítóra, aztán egy baltával nyissz le a fejét! (1969 Kamondy László 9300001, 79) | [A férfi] a favágítóból kihúzta a belevágott fejszét (1978 Galgóczi Erzsébet C6895, 49).

2. (az ott tárolt,) tűzifának való faanyag megfelelő nagyságú darabokra fűrészelésére, ill. tűzifává hasogatására haszn. hely v. építmény’ ❖ Igazán mondom, úgy meg-úntam ezt a’ vároſi életet, hogy ha meg-tudhatnám ama vén köpönyegemet ki lopta-el, mellyet a’ fa-vágiton felejtettem, egybe fel-gujtanám [!] a’ házát érette (1782 Kónyi János C2729, 118) | A’ favágitón összerothadt forgáts és fapor igen jó trágya (1805 Pethe Ferenc 8364004, 143) | Ott álltak, ott forgolódtak a parasztok az alacsony szobákban, a kis ablakok mögött, az udvarokon, a favágitón és a csür körül (1918 Barta Lajos 9033001, 11) | [a szakályi tájház udvarán] az egykori parasztgazdaság minden építményét megtaláljuk: a pincét, a favágítót […] és a fészert (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

favágító melléknév és főnév (nyj)
I. melléknév
1.
az a 〈felállított farönk, fatuskó〉, amelyen a tűzifának való fát hasogatják, aprítják
[Miska] megtámasztotta a fejszéjét a favágító tönkőhöz
(1908 Móricz Zsigmond)
Aki Luca-széket csinált és a templomból már haza fut, kerülje meg a házat háromszor, majd álljon fel a favágító törzsökre, akkor nem jön utána a boszorkány
(1948 Vajkai Aurél)
favágó tuskó: […] 3. [adatközlő] favágittó tuskó, aprittó tuskonak is mongyák; 4. [adatközlő] favágito tuskò, tőke
(1983 Magyar Nyelv)
2.
(az ott tárolt,) tűzifának való faanyag megfelelő nagyságú darabokra fűrészelésére, ill. tűzifává hasogatására haszn. 〈hely v. építmény〉
favágító hely
(1881 Magyar Nyelvőr)
[Kölcsén a lányok, hogy megtudják ki lesz a férjük,] András-este a favágítóhelyen kendermagot szórnak szét, mondván: „András, András, kendert vetek, adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyüvöm fel!”
(1928 Szendrey Zsigmond)
[–] Ott van a favágító szín […]. – Menjen oda és vágjon fát
(1932 Pesti Napló febr. 21.)
II. főnév
1.
tűzifa hasogatásakor haszn. farönk, favágó tőke
Favágitó, der Hackklotz
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
favágituó: fa tuskó, melyen fát aprítnak
(1886 Magyar Nyelvőr)
Rátenni a [tyúk] nyakát a favágítóra, aztán egy baltával nyissz le a fejét!
(1969 Kamondy László)
[A férfi] a favágítóból kihúzta a belevágott fejszét
(1978 Galgóczi Erzsébet)
2.
(az ott tárolt,) tűzifának való faanyag megfelelő nagyságú darabokra fűrészelésére, ill. tűzifává hasogatására haszn. hely v. építmény
Igazán mondom, úgy meg-úntam ezt a’ vároſi életet, hogy ha meg-tudhatnám ama vén köpönyegemet ki lopta-el, mellyet a’ fa-vágiton felejtettem, egybe fel-gujtanám [!] a’ házát érette
(1782 Kónyi János)
A’ favágitón összerothadt forgáts és fapor igen jó trágya
(1805 Pethe Ferenc)
Ott álltak, ott forgolódtak a parasztok az alacsony szobákban, a kis ablakok mögött, az udvarokon, a favágitón és a csür körül
(1918 Barta Lajos)
[a szakályi tájház udvarán] az egykori parasztgazdaság minden építményét megtaláljuk: a pincét, a favágítót […] és a fészert
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások