beltag fn 3A1
1. ’vhova, vmely közösséghez, intézményhez tartozó, annak működését, szabályait belülről ismerő (bennfentes) személy, ill. vmely csoport, közösség, (szakmai) kör elismert régi v. állandó tagja’ ❖ [Thaly Kálmánt] azon megtisztelő kitűntetés érte, hogy a kormány a magyarországi műemlékek […] bizottságának beltagjává nevezte ki (1880 Századok CD57) | [Gyalókay Lajos] az őstörténelmi congressus 1876-ban Budapesten tartott nagygyűlésének beltagja (1896 Magyar írók élete CD27) | úgy emlegették, mint a bölcsészkari híres „banda” beltagját (1936 Kolozsvári Grandpierre Emil C2722, 24) | [Csengery Antal] a reformkori centralista csoport beltagja, majd Deák jobbkeze, gyakran helyettese (1984 Szántó György Tibor CD30).
1a. (Közg) ’〈betéti társaságban a korlátolt felelősségű kültaggal ellentétben:〉 személyes vagyonát kockáztató, korlátlan és egyetemleges felelősségű tag’ ❖ A beltagokat complementarnak vagy gerantnak nevezik, mert személyesen felelős, a kültagot pedig kommanditistának, mert a beltagokra bízza vagyonbetétének kezelését (1893 PallasLex. CD02) | szabad-e egy felnőtt, komoly embernek, egy ismert budapesti cég beltagjának pénzt kölcsönkérnie egy fiatal lánytól? (1937 Szerb Antal 9668030, 116) | a betéti társaságnál egy tag (az ún. beltag) felelőssége korlátlan, míg legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétjére korlátozott (1989 Tények könyve CD37) | Évek óta divat, hogy a vagyonnal nem rendelkező kisnyugdíjas családtagot teszik meg beltagnak. Így ha beüt a krach, akkor sincs gond (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. (tbsz-ban) (Mat) ’〈aránypárban szereplő négy mennyiség közül〉 a két középső tag’ ❖ Minden helyes arányban a beltagok szorzata egyenlő a kültagokéval (1868 Greguss Gyula C1918, 117) | Ha ezen aránylatban a beltagokat egymással fölcseréljük… ha ezen aránylatban a beltagokat, a beltagokat… Tudod te a leckét, mi van neked holnapra? (1921 Réti Ödön CD10) | rengeteg mondatfoszlány gomolyodott össze [ti. Vili fejében], ilyesmik: […] „a beltagok és kültagok szorzata…” (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 62).
Vö. ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.