biztos² fn 4A

1. ’vmely feladat elvégzésére rendsz. a végrehajtó hatalom (vmely szerve) által meghatározott jog- és hatáskörrel kiküldött hivatalos személy’ ❖ Királyi Biztosnak (1784 Magyar Hírmondó C0272, 266) | Útazó Katonaságra Ügyel Biztos (1807 Ottlik Dániel C3374, 194) | az ellátási biztos, ki az élelmezésről gondoskodik (1848 Kossuth Lajos C2749, 61) | A nyilvános alkudozáson kivül titkos is folyt Tököli s a császári biztosok között (1861 Szalay László 8419013, 194) | érettségi biztosként (1898 Beöthy László² C1006, 151) | népszámlálási biztos (1901 Ady Endre C0534, 420) | árvizvédelmi biztos (1947 Szabad Föld márc. 30. C1537, 2) | Kormánybiztost, miniszteri biztost kell kinevezni ahhoz, hogy egy híd javítása idejében készüljön el (1986 Bodor Pál 1019014, 81) | az előző parlament nem döntött sem az állampolgári jogok, sem a nemzeti és etnikai kisebbség-jogok országgyűlési biztosairól, s nem választotta meg az adatvédelmi biztost sem (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (jelzőként is) (/tréf is) ’a közrend, a közbiztonság fenntartására kirendelt önkormányzati tisztviselő, ill. 〈az állami rendőri hatóság megalakulása után:〉 legénységi állományú rendőr v. csendőr’ ❖ a’ biztos bezáratá az ajtót, ’s a’ benvoltakat kettecskén kieresztvén, nyolczat közülök bevitetett (1833 Jelenkor C0225, 5) | Hátul két lovas hajdu ’s két biztos őrködött a’ vig népecske fölött (1844 Életképek C0100, 50) | Klemm Jusztin a csendőrség szervezése előtt tekintetes Csongrádmegyének volt a biztosa a kisteleki részen. Tipikus alakja a régi csendbiztosi világnak (1892 Tömörkény István 8493007, 70) | a városi rendőrség biztosa (1917 Krúdy Gyula C2845, 14) | A rendőrök miért nem tiltakoznak, hogy ők nem zsaruk, hanem biztos urak! (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’vkinek a megbízásából tevékenykedő, eljáró személy’ ❖ Albina Fulviának biztosa (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 2) | egy állandó biztost rendellyen, nevének maga helyett való alá-irására (1792 Szomor Máté ford. C2990, 25) | Prŏcūrātor […] tellyes hatalmú biztos, ki más távollévőnek dolgaira ügyel (1818 Márton József¹ C3044, 806. hasáb) | a’ le tévő akár mikor szabadon viszsza veheti a’ le tettet, vagy személyesen, vagy hiteles biztosa által (1833 Értesítő C0120, 1) | hijába küldözgette szét körleveleit és biztosait (1846 Szalay László C3803, 324).

3a. (birtokszóként) (rég, vál) ’vmely (szellemi, eszmei) ügy, érték stb. képviselője, ill. letéteményese’ ❖ tí egyetlen biztosi az  szeretetöknek (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 217) | Akkor a’ birtokosok úgy tekintetvén mint a’ köz jónak biztosi (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 989).

Ö: al-, csend~, érettségi-, had~, kormány~, nép~, rendőr~, számláló~, út~, vizsga~, vizsgáló~.

ÖU: fő~, fürdő~, kérdező~, megye~, rend~, szemle~, vad~.

Sz: biztosi.

Vö. CzF. biztos [1] ; ÉrtSz. biztos²; TESz.; ÉKsz. biztos²; SzT.; ÚMTsz. ~, biztosúr

biztos² főnév 4A
1.
vmely feladat elvégzésére rendsz. a végrehajtó hatalom (vmely szerve) által meghatározott jog- és hatáskörrel kiküldött hivatalos személy
Királyi Biztosnak
(1784 Magyar Hírmondó)
Útazó Katonaságra Ügyel Biztos
(1807 Ottlik Dániel)
az ellátási biztos, ki az élelmezésről gondoskodik
(1848 Kossuth Lajos)
A nyilvános alkudozáson kivül titkos is folyt Tököli s a császári biztosok között
(1861 Szalay László)
érettségi biztosként
(1898 Beöthy László²)
népszámlálási biztos
(1901 Ady Endre)
árvizvédelmi biztos
(1947 Szabad Föld márc. 30.)
Kormánybiztost, miniszteri biztost kell kinevezni ahhoz, hogy egy híd javítása idejében készüljön el
(1986 Bodor Pál)
az előző parlament nem döntött sem az állampolgári jogok, sem a nemzeti és etnikai kisebbség-jogok országgyűlési biztosairól, s nem választotta meg az adatvédelmi biztost sem
(1994 Magyar Hírlap)
2. (jelzőként is) (/tréf is)
a közrend, a közbiztonság fenntartására kirendelt önkormányzati tisztviselő, ill. 〈az állami rendőri hatóság megalakulása után:〉 legénységi állományú rendőr v. csendőr
a’ biztos bezáratá az ajtót, ’s a’ benvoltakat kettecskén kieresztvén, nyolczat közülök bevitetett
(1833 Jelenkor)
Hátul két lovas hajdu ’s két biztos őrködött a’ vig népecske fölött
(1844 Életképek)
Klemm Jusztin a csendőrség szervezése előtt tekintetes Csongrádmegyének volt a biztosa a kisteleki részen. Tipikus alakja a régi csendbiztosi világnak
(1892 Tömörkény István)
a városi rendőrség biztosa
(1917 Krúdy Gyula)
A rendőrök miért nem tiltakoznak, hogy ők nem zsaruk, hanem biztos urak!
(1997 Magyar Hírlap)
3. (rég)
vkinek a megbízásából tevékenykedő, eljáró személy
Albina Fulviának biztosa
(1779 Bessenyei György¹ ford.Voltaire)
egy állandó biztost rendellyen, nevének maga helyett való alá-irására
(1792 Szomor Máté ford.)
Prŏcūrātor […] tellyes hatalmú biztos, ki más távollévőnek dolgaira ügyel
(1818 Márton József¹)
a’ le tévő akár mikor szabadon viszsza veheti a’ le tettet, vagy személyesen, vagy hiteles biztosa által
(1833 Értesítő)
hijába küldözgette szét körleveleit és biztosait
(1846 Szalay László)
3a. (birtokszóként) (rég, vál)
vmely (szellemi, eszmei) ügy, érték stb. képviselője, ill. letéteményese
tí egyetlen biztosi az  szeretetöknek
(1779 e. Faludi Ferenc)
Akkor a’ birtokosok úgy tekintetvén mint a’ köz jónak biztosi
(1794 Szentmarjay Ferenc ford.Rousseau)
ÖU: főbiztos, fürdőbiztos, kérdezőbiztos, megyebiztos, rendbiztos, szemlebiztos, vadbiztos
Sz: biztosi
Vö. CzF. biztos [1] ; ÉrtSz. biztos²; TESz.; ÉKsz. biztos²; SzT.; ÚMTsz. ~, biztosúr

Beállítások