bizserg (7b) l. bizsereg

bizsereg tn ige 7bbizserg (irod)

1. (rég) ’〈nagy tömeg(ben vmi)〉 zajt kelt(ve), zsibong(va ide-oda mozog, nyüzsög, hemzseg)’ ❖ a kétségbeesett csuka kigyóként kúszik a sügérek, kárászok bizsergő tömege közepett (1872 Jókai Mór C2341, 99) | sásmező sűrüsége bizsereg a csendben (1894 Bársony István C0838, 65) | dús sikátoron vidám nép bizsereg (1909 Babits Mihály C0695, 33).

2. ’〈test(rész)〉 apró tűszúrásokra emlékeztető bizsergést érez’ ❖ Bizsereg, sajog a kezem, tenyerem az ütéstl (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 22) | mintha még mindig rázna a kocsi, ugy bizseregtek a tagjaim (1895 Malonyay Dezső C3018, 15) | [A rossz időjárástól] sok érzékeny embernek a feje fáj, reumás ízületei nyillalnak, gyógyult sebei viszketnek, fagyott testrészei megduzzadnak és bizseregnek (1900 e. Időjós élővilág 1065003, 150) | bizsergett a lábom a meleg vízben (1948 Sarkadi Imre 9586010, 42) | Felriadt. Teste égett, bizsergett: száz és száz poloska lakmározott rajta (1967 Gábor Áron 9813002, 129).

3. (kissé rég) ’〈folyadék〉 pezseg(ve), bugyborékol(va folyik)’ ❖ úgy tetszik, mintha az ég maga is fehér lenne már, de még a víz felszíne is. Szél nem fú, a hab mégis fodrosodik, bizsereg (1884 Jókai Mór CD18) | a nagy tóság, a hullámrezgéssel bizsergő rónavíz, még csillogó fehér (1894 Bársony István 8029001, 153) | kacagón veszi a borosüveget, egyszerre leüti a nyakát, betölt mind a két poharába s csakúgy bizsereg lefelé a kétpohárnyi nedű (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 138).

3a. ’〈vér〉 a szokásosnál gyorsabban áramlik vmitől, ill. 〈vki(nek a teste v. vmely testrésze)〉 erős érzelmi hatásra v. nemi izgalom miatt ezzel járó v. ehhez hasonló fizikai állapotban van’ ❖ Egész lényemben szint’ bizserg a vér (1866 Benedek Aladár C3307, 19) | Úgy bosszankodom, hogy minden porczikám bizsereg (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3733, 54) | Az asszony fölkínálta magát, tehát el kell fogadni. Bizsergett a vére, és a lázas gondolatok egymást kergették agyában (1908 Krúdy Gyula CD54) | A tavasz bizseregteti a vért, nyugtalanná teszi a szívet (1936 Schöpflin Aladár CD10) | az a sok forró puszi, amit adtál… jaj de jó volt! Még most is bizsergek, ha rágondolok (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 47) | egész szorosan voltunk. Bizsereg az egész testem. A lábam és főleg az a részem, ami hozzáért (1982 Géczi János 1058001, 262).

3b. ’〈gondolat, érzés stb.〉 izgatottságot, nyugtalanságot okozva munkál vkiben, vkinek a tudatában határozatlanul, de folyamatosan fel-felbukkan’ ❖ Egy jól eső tudat bizsereg egész valódban (1897 Mikszáth Kálmán C3130, 2) | Tavasz volt, tehát némi vállalkozási kedv bizsergett a mellénye alatt (1917 Krúdy Gyula C2845, 81) | a jóképű, dúshajú apróság anyajegy nélkül született. Láttára furcsa érzések bizseregtek Isakban (1937 Hajdu Henrik ford.–Hamsun 9212001, 20) | minden porcikájában […] a kínos pillanatnak az emléke bizsergett (1969 Csurka István 9096005, 190) | ott bizsereg bennük [ti. a kitelepítettekben] a honvágy, a nosztalgia az ősi föld, a kedves tájak iránt (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: bizseg, bozsog.

ÖU: bele~, fel~, meg~, végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bizserg lásd bizsereg
bizsereg tárgyatlan ige 7b
bizserg 7b (irod)
1. (rég)
〈nagy tömeg(ben vmi) zajt kelt(ve), zsibong(va ide-oda mozog, nyüzsög, hemzseg)
a kétségbeesett csuka kigyóként kúszik a sügérek, kárászok bizsergő tömege közepett
(1872 Jókai Mór)
sásmező sűrüsége bizsereg a csendben
(1894 Bársony István)
dús sikátoron vidám nép bizsereg
(1909 Babits Mihály)
2.
〈test(rész) apró tűszúrásokra emlékeztető bizsergést érez
Bizsereg, sajog a kezem, tenyerem az ütéstl
(1792 Baróti Szabó Dávid)
mintha még mindig rázna a kocsi, ugy bizseregtek a tagjaim
(1895 Malonyay Dezső)
[A rossz időjárástól] sok érzékeny embernek a feje fáj, reumás ízületei nyillalnak, gyógyult sebei viszketnek, fagyott testrészei megduzzadnak és bizseregnek
(1900 e. Időjós élővilág)
bizsergett a lábom a meleg vízben
(1948 Sarkadi Imre)
Felriadt. Teste égett, bizsergett: száz és száz poloska lakmározott rajta
(1967 Gábor Áron)
3. (kissé rég)
〈folyadék〉 pezseg(ve), bugyborékol(va folyik)
úgy tetszik, mintha az ég maga is fehér lenne már, de még a víz felszíne is. Szél nem fú, a hab mégis fodrosodik, bizsereg
(1884 Jókai Mór)
a nagy tóság, a hullámrezgéssel bizsergő rónavíz, még csillogó fehér
(1894 Bársony István)
kacagón veszi a borosüveget, egyszerre leüti a nyakát, betölt mind a két poharába s csakúgy bizsereg lefelé a kétpohárnyi nedű
(1931 Gelléri Andor Endre)
3a.
〈vér〉 a szokásosnál gyorsabban áramlik vmitől, ill. 〈vki(nek a teste v. vmely testrésze) erős érzelmi hatásra v. nemi izgalom miatt ezzel járó v. ehhez hasonló fizikai állapotban van
Egész lényemben szint’ bizserg a vér
(1866 Benedek Aladár)
Úgy bosszankodom, hogy minden porczikám bizsereg
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Az asszony fölkínálta magát, tehát el kell fogadni. Bizsergett a vére, és a lázas gondolatok egymást kergették agyában
(1908 Krúdy Gyula)
A tavasz bizseregteti a vért, nyugtalanná teszi a szívet
(1936 Schöpflin Aladár)
az a sok forró puszi, amit adtál… jaj de jó volt! Még most is bizsergek, ha rágondolok
(1937 Molnár Ferenc²)
egész szorosan voltunk. Bizsereg az egész testem. A lábam és főleg az a részem, ami hozzáért
(1982 Géczi János)
3b.
〈gondolat, érzés stb.〉 izgatottságot, nyugtalanságot okozva munkál vkiben, vkinek a tudatában határozatlanul, de folyamatosan fel-felbukkan
Egy jól eső tudat bizsereg egész valódban
(1897 Mikszáth Kálmán)
Tavasz volt, tehát némi vállalkozási kedv bizsergett a mellénye alatt
(1917 Krúdy Gyula)
a jóképű, dúshajú apróság anyajegy nélkül született. Láttára furcsa érzések bizseregtek Isakban
(1937 Hajdu Henrik ford.Hamsun)
minden porcikájában […] a kínos pillanatnak az emléke bizsergett
(1969 Csurka István)
ott bizsereg bennük [ti. a kitelepítettekben] a honvágy, a nosztalgia az ősi föld, a kedves tájak iránt
(1996 Magyar Hírlap)
ÖU: belebizsereg, felbizsereg, megbizsereg, végigbizsereg
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások